2013. december 8., vasárnap

Mit választasz? Kőpiramist, vagy életfát?

Ez a kérdés még a könyv írása idején fogalmazódott meg bennem. A kemény, stabil, szilárd, elpusztíthatatlannak tűnő anyaghoz kell-e ragaszkodni, vagy az állandóan változó, születő, növekvő, lebomló és újjászülető élethez? Annyi bizonyos, hogy kellenek a stabil alapok, a gyökér, mely a földhöz köt, különben tehetetlenül sodródnánk az életben. Alap a család, az ősök tisztelete, a nemzet, a szülőföld, a hasznos-jó tudás. Hasonlatos a természet-alkotta vulkanikus sziklaalaphoz, melybe gyökereivel belekapaszkodik az Élet Fája, mely minden viszontagságot, vihart túlél..


Alapokat viszont mesterségesen is építenek, vasbetonból, ami természetellenes. Átvitt értelemben ilyen a mai oktatási rendszer, a kormányok, az állami apparátus, a vallási intézmények, a gazdaság, a tudomány és vallás dogmarendszerei, melyek kizárólagos, és megkérdőjelezhetetlen igazságokként vannak beállítva. Semmi organikus jelleg, csak az erőforrások (emberi és természeti) felélése és egyfajta önpusztítás. Sajnos, a mai társadalmi rendszer leginkább egy kőből (betonból) épült piramishoz hasonlítható, ahol a csúcson lévő szűk kis kört az alsó rétegek szolgálják. Mi, egyszerű emberek jelentjük tehát az alapot (érdemi munkát mi végzünk), mi tartjuk fenn a rendszert, mert gondolkodás nélkül elfogadjuk azt. De ha képesek vagyunk tudatosodni, a látszólag erős betonfalak elkezdenek repedezni, és a végén összedől a piramis. Ami nem jó, azt le kell bontani, újat kell építeni, szervesebbet, szebbet-jobbat, SZERetetre alapozva. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése