Mit választasz? Kőpiramist, vagy életfát?

Ez a kérdés még a könyv írása idején fogalmazódott meg bennem. A kemény, stabil, szilárd, elpusztíthatatlannak tűnő anyaghoz kell-e ragaszkodni, vagy az állandóan változó, születő, növekvő, lebomló és újjászülető élethez? Annyi bizonyos, hogy kellenek a stabil alapok, a gyökér, mely a földhöz köt, különben tehetetlenül sodródnánk az életben. Alap a család, az ősök tisztelete, a nemzet, a szülőföld, a hasznos-jó tudás. Hasonlatos a természet-alkotta vulkanikus sziklaalaphoz, melybe gyökereivel belekapaszkodik az Élet Fája, mely minden viszontagságot, vihart túlél..

Alapokat viszont mesterségesen is építenek, vasbetonból, ami természetellenes. Átvitt értelemben ilyen a mai oktatási rendszer, a kormányok, az állami apparátus, a vallási intézmények, a gazdaság, a tudomány és vallás dogmarendszerei, melyek kizárólagos, és megkérdőjelezhetetlen igazságokként vannak beállítva. Semmi organikus jelleg, csak az erőforrások (emberi és természeti) felélése és egyfajta önpusztítás. Sajnos, a mai társadalmi rendszer leginkább egy kőből (betonból) épült piramishoz hasonlítható, ahol a csúcson lévő szűk kis kört az alsó rétegek szolgálják. Mi, egyszerű emberek jelentjük tehát az alapot (érdemi munkát mi végzünk), mi tartjuk fenn a rendszert, mert gondolkodás nélkül elfogadjuk azt. De ha képesek vagyunk tudatosodni, a látszólag erős betonfalak elkezdenek repedezni, és a végén összedől a piramis. Ami nem jó, azt le kell bontani, újat kell építeni, szervesebbet, szebbet-jobbat, SZERetetre alapozva. 

Építsük együtt az Aranykort! 

Itt a segítség hozzá!

Részletek és teljesség: pillants bele a könyvembe!

Szokatlan módot választottam a könyvem bemutatására. Tudtommal még senki nem mutatott be így könyvet. Apró részleteket vágtam ki belőle, melyeknek se eleje, se vége. Ugye, többre lennél kíváncsi? A teljességre! Megteheted, hogy betérsz a MAG-HUN boltba, és belelapozol. Megteheted, hogy elolvasod a cikkeimet, megnézed a videóimat, meghallgatod a könyvbemutatóimat, és az alapján döntesz. Most azonban ne agyalj fölöslegesen, hanem hangolódj rá az alábbi kicsiny részletekre, mintha egy régi cserépedényt, vagy egy ősi írást állítanál össze a darabkákból. 

Próbáld meg a teljességet összerakni a részekből.

Nos, sikerült? Azt mondod, nem? 

Akkor itt a teljes könyv!

Itt is kapható a könyvem (1): Mag-Hun Világörökség bolt

Kedves, jó barátaim, Kozma Andrea és Bednarik Richárd még májusban, MAGHUN néven közösen nyitottak egy kis boltot Budapest Belvárosában, a Teréz körút 8. szám alatt. Óriási elhivatottsággal, áldozatvállalással viszik az üzletet, ahol kizárólag magyar kézműves termékeket és néhány, magyar nyelvvel, kultúrával kapcsolatos ismeretterjesztő könyvet kínálnak. Természetesen az én könyvem is kapható náluk!

Richárd a Világbiztonság oldal létrehozója, a szakrális geometria és a szimbólumok tudója, kutatója. Könyvem szakrális geometriáról szóló részét az ő weboldala segítségével írtam meg, kiegészítve saját meglátásaimmal. Párja, Kozma Andrea, aki jelenleg még Angliában él, a méltán népszerű, hatalmas látogatottságú A Magyar Nyelv facebook-oldalak szerkesztője.

Mindketten sokat tettek és tesznek azért, hogy mi magyarok, s az egész világ nyitottabbá váljék a magyar anyagi és szellemi kultúra hihetetlen gazdagságára, a magyar lélekminőségű emberek Teremtéssel való bensőséges kapcsolatára, és magára a Teremtés titkaira. Ez természetesen más népeknek is épülésére válik, ösztönzőleg hat rájuk, és pozitívan hat vissza ránk.

Ez az a bolt, ahová egy jó beszélgetésre is be lehet térni. Richárd szívesen mesél a magyar és egyetemes szimbólumok összefüggéseiről bárkinek, aki erre nyitott. Szóval, ha arra jársz, térj be hozzájuk, az Oktogontól gyalog 2-3 percre.

Címük: MagHun Világörökség, Budapest, Teréz körút 8.
Nyitva tartás: vasárnap kivételével minden nap, 10:00-18:00-ig.

Részlet a könyvemből: Élet-tér

Könyvem szerteágazó témákat ölel fel, melyek egyenként is vaskos köteteket tölthetnének meg. E témákban mindig a lényeget kerestem, mely más emberek számára elgondolkodtató, inspiráló lehet. Manapság azt érzem, hogy a magyarság egyes csoportjai ébredeznek, és egyre-másra fedezik fel nyelvünk ősiségét, igazi őstörténetünket, melyről fokozatosan lehull a hazugság foszladozó fátyla. Úgy egy évtizede még magam sem hittem volna ezeket a dolgokat, mert mélyen rögződött bennem az, amit az iskolában annak idején belénk vertek. Aztán, köszönhetően néhány barátomnak, szép lassan belemélyedtem egy elképesztően gazdag kincsestárba. A következő videón felolvasom a könyvem egy kis részletét, amolyan kedvcsinálónak. A képeket gyűjtőmunkám után gondosan válogattam, hogy összhangban legyen mondanivalómmal.

Ha eddigi bejegyzéseim és e kis film felkeltette érdeklődésedet, 

 itt megrendelheted a könyvet!

A legszebb karácsonyi ajándék

Járom a belvárost a karácsony előtti forgatagban. Két napja, vasárnap gyújtották meg az első gyertyát az adventi koszorún. Kinek mit jelent a karácsony? Év végi hajszát? Ajándékvásárlási lázat? Vagy valami mást?

Többféle ember létezik ilyentájt. Az alábbiak kitalált személyek, és jellemzésükben a humort is segítségül hívom:

1.) Átlagember: Mindegy, hogy mit veszek, csak legyen valami mutatós, olcsó, aztán végre letudom. Tök mindegy, hogy a nagymamának már 8 pár kínai mamusza van, mert a család többi tagjától megkapta tavaly. Nem baj, veszek neki a piacon jó meleg harisnyát, és nagyon remélem, a többiek mást fognak vásárolni. Ja, hogy névvel ellátott bögre is van, törülközővel? Jó vételnek tűnik...

2.) Bankigazgató: A szomszéd gyerekének már van X-boxa, és az enyém is rimánkodik érte. Megveszem azt is, meg az asszonynak a drága parfümöt, szeretőmnek a nercbundát, a családnak meg úgy is kell az új típusú 3D televízió, igaz, tavaly vettük, ami megvan, de az már elavult. És magamat is meglepem a legújabb I-Phone-nal, hisz megérdemlem...hú de jó, hogy eszembe jutott: Jacuzzi masszázskád a nyaralóba!

3.) Plázacica: Hú, de jópofa ez a rénszarvasos sapka, biztos örülne a barátom neki. Olyan vicces lesz benne, mintha fel lenne szarvazva! Meg veszek neki éneklő pandamacit. Anyának jó lesz a lepkés műanyag nyakék meg a neon fülbevaló, apunak meg egy vízilovas pulóver, olyan cukiii!

4.) Fiatal lány: A karácsony nálunk nem a felelőtlen pénzköltészetről szól. Ha nincs nagy ajándék, az se baj. Ráhangolódok szeretteimre, és megérzem, ki minek örülne leginkább. A bátyám nagyon szeret olvasni, de mióta elhagyta a barátnője, nincs igazán jövőképe, nagyon lehangolt. A minap viszont találtam a neten egy neki való könyvet. Beleolvastam bizonyos részleteibe, és akkor úgy éreztem, megtalált minket a könyv. Az a címe, hogy TEReMtÉSZET, így, kicsi és nagy betűkkel. Még ma megrendelem, és karácsonyra már a fa alatt lesz. Alig várom, hogy lássam a bátyám hálától sugárzó arcát!

Kérem a könyvet!

Leendő olvasóimnak

Kedves leendő Olvasóim!

Ebben a blogban szeretném bemutatni könyvemet, mely az életemmel együtt íródott, így mostanra már életem szerves részévé vált. Valamikor 2008-2009 fordulóján éreztem, hogy sokkal többre vagyok hivatott, mint amit addig gondoltam és csináltam. Iparművész-tervezőként diplomáztam, ennek ellenére 2006-ig egy múzeum félreeső irodájában rajzolóként dolgoztam, a nyári időszakban pedig terepmunkát végeztem ásatásokon. 

A szürke, poros szobában töltött telek váltakoztak a perzselő, még porosabb nyarakkal, én meg azt tettem, amire utasítottak, rajzoltam, de abba kreativitásomat soha nem vihettem bele igazán. Több ezer cserépdarab rajza, és régészeti tereprajz származik tőlem, és fekszik porosan valamelyik fiók mélyén. Sokszor megfordult a fejemben: csak ennyire vagyok képes? Tettem ezzel valami jót és szépet? Egyáltalán, van valami kitörési lehetőségem? A 8 órás, egyhangú munkanapok után a háztartás és a családom ellátása volt soron, és mire végeztem, semmi energiám nem maradt az igazi teremtésre, rejtett képességeim kibontakoztatására. Ebbe beletörődtem, mert nem volt rossz fizetésem. 

Aztán hideg zuhanyként ért, mikor bejelentették, hogy nagy leépítések lesznek, és mindenki rettegett, hogy ő lesz a következő, aki elveszti az állását, valamint a pályázaton megnyert otthon használható számítógépet. Az utolsó hónapban voltak álmatlan éjszakáim, hogy mihez kezdek, ha engem is lapátra tesznek. Nos, tényleg engem is elbocsátottak. Két évig grafikusi álláskereséssel telt az időm, de esélyem szinte a nullával volt egyenlő a sok jól képzett fiatal mellett, akiknek nem volt még családjuk, gyerekük. Pedig időközben elvégeztem egy multimédia-fejlesztői tanfolyamot is. Itthon vállaltam apró-cseprő grafikai munkákat, fotóretusálásokat, amit legtöbbször ki sem fizettek, vagy épp, csak a felét-negyedét kaptam a megbeszélt összegnek. 

Dühös voltam a világra a sorsom miatt, haragudtam azokra, akik velem ellentétben sikeresek voltak, kiváltképp az alkotó, alkalmazott művészetekben. Így dacból elkezdtem írogatni a művészetről, hogy látom a művészeket és műveiket. Írásaimat keserű, maró gúny itatta át, nem a finom irónia. Nem is lettem tőle jobban. Írtam egy blogot, melynek gyér volt a visszhangja, de egy-két hozzászólásból kitűnt, hogy valamit nagyon rosszul csinálok. A hozzászólók teljes jóindulattal azt írták, hogy nézzek már végre magamba, és hagyjak fel a művészek fikázásával. Attól, hogy hadjáratot indítok ellenük, még senkinek nem lesz jó, de főleg nekem nem. 

Időközben rábukkantam olyan dolgokra is, mint a szakrális geometria, a magyarság ősisége, nyelvünk gazdagsága, szerves kultúra. Egyszerűen beleszerettem ezekbe a témákba, és onnantól kezdve már senki nem tántoríthatott el a célomtól, hogy könyvet fogok írni. Nyitottam az emberek, közösségek felé, elkezdtem előadásokra, rendezvényekre járni, rengeteget olvastam, vázlatrajzokat készítettem. 2009 elején már volt egy rövid könyv-vázlatom, amit menten megosztottam az interneten, majd rövidesen levettem, de már későn, hisz addigra különféle torrent-oldalakra felrakták, A TEReMtÉSZET kiskönyve címmel. Így több ezren olvasták azt a 70-80 oldalt, ami meglehetősen kiforratlan, kidolgozatlan volt még. 

Döbbenet volt találkozni olyan ismeretlen és ismerős emberekkel, akik nekem(!) ajánlották ezt a könyvet, és részükről volt az igazi megdöbbenés, mikor azt mondtam: "De hisz ezt én írtam!" Akkor tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon jól meg kell írni, be kell fejezni, hisz sokan szomjaznak arra a tudásra, amit a könyvben átadok. Ehhez azonban áldozatot kellett vállalnom: egómat, mely addig igen nagynak képzelte magát, meg kellett zaboláznom, és meg kellett tanulnom, mi is a Teremtő iránti alázat, hisz tőle kaptam a tudást, Ő vezetett rá mindenre! Három évbe tellett, hogy a vázlatból teljes, szerkesztett könyv legyen, melyben mindent magam csináltam, de a segítséget, amire igazán szükségem volt, elfogadtam. Íme, az eredmény:

Kérem a könyvet!